Éves beszámoló “Röpike” varró szakkör
A “Röpike” varró szakkör keretein megismerték a gyermekek a textíliákban rejlő lehetőségeket, az alkotás örömét, a munka által nyújtott elégedettség érzetét.
Amikor kézzel varrtunk, akkor jöttem rá, hogy a gyerekek kezében nem sűrűn volt tű és cérna. A cérna végére nem tudtak csomót tenni. A kézi varrás segítségével készített tűpárna a kiskalap nagy sikert aratott. A szülőknek is nagyon tetszett.
A méretvételnél elég érdekesen tudtak mérni, voltak hihetetlen méretek, pl.: vállszélesség (A nyaktőpont és a vállcsont között mért méret.) valakinél 30 cm lett, ami esetleg egy felnőtt férfi esetében lehetséges, övéké maximum 13 cm. A legvégén én megmértem őket látva az érdekes méreteket és ez alapján készült el a saját méretükre a blúz. A számolásnál a behelyettesítéseknél is akadtak problémák. Ezért a végén a mért adatokból egy excel táblázat segítségével kiszámoltam a helyes értékeket, amit megkaptak kinyomtatva. A kiadott segédleteket, mint pl.: méretvétel leírás (ábra + fogalommagyarázat), szabásminta (ábra + magyarázat) nem tudták vagy nem akarták használni. Egyszerűbb volt odahívni, én azért voltam ott, de így nem fejlődött a logikai képességük. A két dokumentumot nem tudták összekötni, bár a számok az ábrán és a magyarázatokon egyértelműen voltak jelölve. Egyik lány a többiekhez képest különösen átlátta a szabásminta készítését. Ő nagyon jó logikai képességekkel rendelkezik. A végére megszenvedtük a szabásmintát. Minden nap végén az aznap szerkesztett részeket vonalról – vonalra átnéztem és feljegyeztem, hogy hol kell javítani.
A gyerekek bátran nyúltak a varrógépekhez, de aztán rájöttek, hogy ha szépet szeretnének vele alkotni az nagyfokú odafigyelést igényel. Főként az interlock varrógép és a hibás varrat felbontása fogott ki rajtuk a legjobban, de mára már ez sem okoz gondot. Volt aki mivel beszélgetett és nem figyelt oda ahova kelet volna, ezért az interlock gép levágott a blúzából egy darabot, így újra kellett szabni az adott alkatrészt. Egyikőjük egy fejtés alkalmával (amit nagyon nem szerettek) kitalálta, hogy a két anyagréteg között ha végigtolja a fejtőt akkor nem kell öltésenként bontani. Hiába szóltam, hogy nem kéne, mert kivágja az anyagot, akkor is fojtatta és bejött. Sajnos ezt nyom nélkül nem lehetett eltüntetni, de újat nem volt hajlandó csinálni így látszik a vágás. A gépekkel először papíron, majd textílián gyakoroltak. Az egyenes és párhuzamos varrással eleinte nagyon sok problémájuk volt, de a szakkör végére már egészen belejöttek.
A december igen mozgalmasan telt a “Röpike” szakkör életében. A hónap eleje a karácsonyi vásárra való készüléssel telt. A felkészülés során az apróságok készítését nagyon élvezték. A vásáron érdeklődve figyelték a termelők által eladásra kínált portékát.
A lányok február végére már szinte teljesen elkészültek a maguk által szerkesztett szabásmintával, kiszabott és saját kezűleg összevarrt “Röpike ” blúzzal. Mikor elkészültek vele szívesen próbálgatták és mutogatták mindenkinek aki a terem környékén járt, hogy ezt ők csinálták. A második blúz varrásával picit elvoltak maradva.
A precizitás és odafigyelés még nem az erősségük, de fejlődnek. Ha gyakorolni fogják a varrást akkor menni fog, bár önállóan még nem megy nekik. A lányok a végére egyre jobban megbarátkoztak a varrógépekkel. Oda kell nekik nagyon figyelni még, ha a varrásszélesség 1,5 cm akkor az is legyen és nem 1 cm vagy 2 cm. Ebben még van fejlődnivalójuk.
A tanév alatt meglátogattuk a helyi szövőkört, ahol kipróbálhatták a szövést is. Tetszett nekik. Volt két vendégelőadónk Molnárné Horváth Krisztina varrónő és Seres Gézáné, ezenkívül voltunk a dunaföldvári vásárban is. Két iskolát tekintetünk meg a székesfehérvári Árpád Szakképző Iskolát és a dunaújvárosi Aranytű szakiskolát. Júniusban meglátogattuk a helyi varrodát, ahol mindenkit érdekelt, hogy a lábukon levő cipőt hogyan készítik, a hímző varrógép különös figyelmet kapott. Mindenki kipróbálhatta, milyen egy cipő varrógéppel varrni, majdnem sikerült tűt is törni.
A második blúz elkészítésénél, már kevesebb segítséget vettek igénybe a lányok.
Az év végén mikor a Gálán bekellett mutatni a lányoknak a szoknyát, a próbák során tiltakoztak, hogy ők nem akarnak kiállni az emberek elé és biztosan bekell mutatni nekik. De a próbák során úgy tűnt, hogy élvezik és a Gálán történő fellépés esetében is ezt éreztem rajtuk. Hiába tinik és szeretik ha a középpontban lehetnek.
Összességében a lányoknak a varráshoz kell a segítség, de ha gyakorolják akkor akár egy profi varrónő is lehet belőlük egyszer. De ha nem is varrónő, de egy nadrág szárát feltudják hajtani, az már eredmény.
Hima Eszter