InTaRzIa szakkör éves beszámoló
Az intarziaszakkör célja elsősorban a gyerekek megismertetése a fa csodálatos világával, valamint a fából készíthető dolgok sokoldalúságával. Az intarziaeszközök megismerésén és használatán túlmenően a kreativitásukat és kézügyességüket igyekeztünk a segítőmmel, Molnár Józsi bácsival előtérbe helyezni. A kézügyességük az egy év alatt látványosan sokat fejlődött ami megmutatkozott az elkészült intarziaképeken is.
Az első 10 órában amely egy 5 alkalomból álló elméleti szakasz volt, megismertettem a gyerekeket a fával. Az első órákban eljutottunk az erdőtől az intarzia alapanyagáig, magáig a furnérig. Megismerték a gyártási módokat és folyamatokat. Ebben az időszakban sok videót néztünk az intarziakészítésről, valamint a furnérgyártásról is.
Meghívtam egy vendégelőadót is aki egy helyi asztalosmester volt, a gyerekekkel megismertette a fa fontosságát az ember életében. Az ősembertől kezdve, a fabunkótól egészem a mai kor modern fa használati tárgyainkig. A gyerekek aktív résztvevői voltak az előadásnak. Ezen szakasz utolsó óráiban már a következő kreatív szakaszban megvalósítandó intarziaképeknek a vázlatait és terveit készítettük el.
A kreatív szakaszban elkezdtük megvalósítani illetve a már elméletben megismert technikák gyakorolni. Az első órák a gyakorlással az eszközök ismerkedésével telt. Próbálkoztak egyszerűbb vágások megejtésével, valamint elkezdték előkészíteni az egyik vállalt intarziakép előkészítését. Keskeny csíkokat vágtak a zebra alapjának. A következő alkalmakon egy levelet készítettek, mely az első intarziájuk volt, némi hiányossággal. A már előkészített zebra alapanyagot összeragasztva nekiálltak a második komoly intarziaképnek. Lassan elérkeztünk fél távhoz és eddigre már a gyerekek figyelme és aktivitása is kicsit visszaesett ezért is jött jókor az első kirándulásunk ami a Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskolába ejtettünk meg. Alaposan végigjártuk az egész iskolát különösen a faipari tanműhelyeket, de azért a többi szakipar műhelyébe is bepillantást nyerhettünk. A gyerekek nagyon élvezték a túrát és aktív részesei voltak a kérdéseikkel. A folytatásban elkészültek a zebrák. A következő foglalkozáson szabadjára engedtük a fantáziájukat és a már eddig megtanultak alapján saját képeket készíthettek, de a tapasztalatom az volt, hogy kreativitásuk csődöt mondott mikor rájuk volt bízva a minta kitalálása. Egy kicsit csalódtam, mert elég kevés kulcstartó illetve saját ötletű kivitelezés sikeredett. A folytatásban elkezdték kivitelezni a második vállalt intarziát ami egy sakktábla volt. Az egyenes vágások már nem okoztak nehézséget.
Február elején ellátogattunk a Dunaújvárosi Hild József Szakközépiskolába. Nagyon kedves volt tőlük, hogy a tiszteletünkre behívtak két srácot aki intarziázni szokott és bemutatták hogy ők mit készítenek, illetve míg ott voltunk folyamatosan dolgoztak. Teljes körű tanműhely bemutatást kaptunk, részletesen bemutatták a gépeiket illetve az egyiket be is indították nekünk ami egy lapszabász gép volt egy automatán beálló vezetővonalzóval, amit a gyerekek programozhattak be ez nagyon tetszett nekik.
Márciusban egy újabb vendégelőadónk volt egy fafaragó és logikai játékokat készítő fiatalember volt. Sok általa készített fafaragást és játékot hozott magával. Az előadása végén egy rögtönzött játszóházat tartott, melyet nagyon élvezték a gyerekek. Minden játékot kipróbáltak több kevesebb sikerrel.
A sakktábla készítése közben beiktattunk egy újabb kirándulást, mely a Budapesti Construma Nemzetközi Építőipari Szakkiállítás volt. Az érdeklődésüket egyből felkeltette az egyik cég, ahol láttak néhány intarziaképet, sőt még intarziaparkettát is. A szórakozás sem maradt el, egy spontán lufi gyűjtő versenyt rendeztek maguk között, rengeteg prospektust és ajándéktárgyat sikerült szerezniük. Nagyon élvezték a kiállítást.
Júniusra két kirándulásunk maradt. Az egyik a Pusztaszabolcsi Heitz Élfurnér Művek, ahol sajnos pont azon a napon nem volt teljes üzemű gyártás és csak kevés gépet láthattunk működés közben, ezért rövidre sikeredett az út mert gyorsan végigértünk a gyártósoron. Tálán ezen okból a gyerekek sem élvezték annyira a látogatást. A másik utat jobban tetszett nekik, ami a Nagytétényi Kastélymúzeum volt, ahol végigvezettek minket a bútorok történelmén és fejlődésén.
A szakkört egy marketing szakasz zárta, melyben egy folyamatosan megtekinthető intarzia kiállítást rendeztünk be ahol az elkészült termékeket tekinthették meg az érdeklődők. Valamint kiállítottuk a gyerekek munkáit Adonyban a Duna Napon szervezett sárkányhajó versenyen.
Pavlicsek Nándor