Játékkészítő szakkör
Szeptemberben elindult az Új Széchenyi Terv, - TÁMOP-3.2.3/A-11/1-2012-0071 kódjelű, “Építő közösségek” elnevezésű, „A jövő a jelenben rejtőzik” című pályázat.
E pályázat keretein belül heti rendszerességgel elindult egy játékkészítő szakkör is. A szakkörön az alkotómunka értékének felismertetése, a kreativitás fejlesztése hangsúlyos helyen szerepelt, valamint az, hogy megismerjék a kézműves pályák szépségeit és nehézségeit is egyben.
A szakkör elméleti részében helyet kapott egy kis játéktörténet, különös tekintettel a perkátai játékokra. A gyerekek anyagismeretet, valamint különböző varrásfajtákat sajátítottak el, megismerkedtek a varrógép szerkezetével, kezelésével, szabásmintákat készítettek, kicsinyítettek, nagyítottak.
Ezt követően elkezdődött az alkotó folyamat, és tanítványaink nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a rájuk váró feladatokba.
Először egyszerű játékokat készítettünk, így csuhébabát, mozgó kezű-lábú agyagbábút, babaszobát peddignádból, kötözött babát és angyalkát. Aztán áttértünk a varrott filcfigurákra. Az elefánt, az egér tetszett a gyerekeknek, a pelenkaöltés már kevésbé. Egyébként is rájöttünk arra, hogy nem mindenki tud bánni a varrótűvel. Már a tű tartása, az öltő mozdulatok sincsenek a gyerekek kezében. Ez az első időben gondot jelentett, hiszen az egyenletes öltésmélység, és öltésszélesség alapvetően befolyásolja az elkészült játék tetszetősségét.
A filcjátékokat az egyszerű waldorf baba követte. Itt megtanítottuk az egyszerű kötözött babafej készítését. A bébijáték testét plüss anyagból varrtuk, keze, lába csomózással alakult ki.
Az ismerkedés a varrógéppel, az egyenes, a kanyarodó varrás, a varrási sebesség kordában tartása már egy másik problémát jelentett. Hamar belelendültek, bár akadtak szögletesre varrt maci kezek, lábak.
A kockás kismaci, majd a nagymaci elkészültét nagyon várták. Hiába fotó alapján választottak, elképzelni sem tudták a szabásminta, az összeillesztési pontok alapján, hogyan is fog majd igazából a kockás flanel anyagból varrt maci kinézni. A nagymacikat az általuk választott szabásmintákból készítették, így azok nem is lettek egyformák. Volt olyan kiállítás, ahol nagyon szerették volna megvásárolni egyik másik darabot.
A textilbabák kategóriájából egy kötözött fejű, fonalhajú babát választottunk, hiszen a babafej elkészítését megalapoztuk a waldorf baba készítésénél. A kötözés itt már karakteresebb arcot eredményez, amit később a szemek, száj megrajzolásával fokozni lehet. A baba ruhájának szabásmintája, színe, díszítettsége, kiegészítői, a baba cipője megint saját választás volt, így eltérő darabokat készítettek.
A varrási, varrógép kezelési nehézségek, az alkalmazott trükkök elsajátítása miatt lassabban haladtunk, így nem készült dauerolt, göndör hajú, kalapos babánk.
Pályaorientációs alkalmainkon nemcsak textilből, hanem papírból, fából, egyéb anyagokból készült játékokkal is találkoztunk. Az óvodamúzeum Martonvásáron, a Hetedhét játékmúzeum Székesfehérváron nemcsak láttat, játszani is enged. Hihetetlen volt számomra, amikor „nagy” lányaim óvodásokként játszottak, az összes kipróbálható játékkal.
A fehérvárcsurgói kastélyban látott porcelánbaba kiállítást is ámuló szemekkel néztük végig. Szebbnél szebb ruhákat, ötletesebbnél ötletesebb megoldásokat láttunk, csodaszép környezetben.
A szakkör résztvevői megtapasztalhatták azt is, hogy milyen érzés, mikor saját portékájukat árulják, hiszen több vásáron – az adventi, a Luca napi, a húsvéti vásáron – is kirakodták az általuk készített árukat. Megtanulták az alkalomhoz felmérni a piaci lehetőségeket, tetszetős, kelendő árut készíteni, saját elképzeléseik szerint változtatott, illetve új formájú darabokat teremteni, másképp értékelni a kézműves termékeket. A pályázatnak célja volt, hogy ezeket a képességeket elsajátítsák, mert ha felnőtt korban is megmarad ez a tudás, akkor családi életükben, vagy akár egy vállalkozásban is kamatoztatni tudják.
Takács Dóra
Hegedűs Gabriella
